Kukoricázz velem!
2026. október 19. – november 29.
Fotó: Mészely Réka
A kukorica betakarítás és tárolása a paraszti gazdaságokban.
Amerika felfedezése után Európában kerti dísznövényként jelent meg, majd a 17. század elejére már eljutott Magyarországra is és a paraszti kertek haszonnövényévé vált. A 19. századtól kikerült a szántóföldekre a vetésforgóban az ugar helyét vette át.
A kukoricát az ország legnagyobb területén elsődlegesen állati takarmányként hasznosították. Vidékünkön, emberi fogyasztásra, mint szükség élelmiszert használták kásatípusú ételek készítésére.
A termés betakarítása szeptemberben kezdődött. A kukoricatörésnek két formája ismert: a borítólevéllel együtt, vagy pedig anélkül szedik le a csöveket. A tisztán való szedés segédeszköze a bontófa mellyel végighasították a csövet takaró levélzetet és kicsavarták a kukoricacsövet. Ezt főleg a nagybirtokokon használták.
A parasztgazdaságokban inkább csuhéval együtt tördelték le a csöveket, amit szekérrel hazaszállítottak. Ehhez a betakarítási módhoz mindenütt szórakozás jellegű társasmunka, a kukoricafosztás kapcsolódott. Esténként a rokonok, szomszédok együttesen bontották ki a felhalmozott csöveket. A mesélés, dalolás, gyakran táncolás is kísérője volt ennek a közös munkának. A háziak főtt kukoricával és borral kínálták meg a segítőket.
A megfosztott csöveket szárítani kellett ennek jellegzetes építménye a léces kukoricagóré mely a 19. századmásodik felétől terjedt el vidékünkön. Kevesebb termés esetén egy rúdra az eresz alá aggatták fel a meghagyott levelekkel össze kötözött kukorica párokat.
A megszáradt kukoricát a felhasználás előtt le kellett morzsolni. A kukoricamorzsolás régen kedvelt téli elfoglaltsága volt a férfiaknak, amikor többen összejöttek és beszélgetés közben kézzel lefejtették a szemeket. Segítőeszköz a csutka. Gyalogszék oldalába ütött késpenge, azon húzogatták a csöveket a szemek szék alá tett zsomporba hullottak. A kézre húzható kukoricadörzsölő egy újabb eszköz melynek számos formája látható kiállításunkban is. A kukorica foszték, csutka, szár másodlagos felhasználásaként gyerekjátékok készülhettek. A kicsik a nagyobb testvérektől, nagyszülőktől tanulták meg a játékok elkészítésének technikáját, és élték át az együtt alkotás örömét.
A kiállításhoz múzeumpedagógiai foglalkozások is kérhetők:
Időtartam: 2026. október 19. – november 27.
Helyszín: Mosonvármegyei Múzeum (Mosonmagyaróvár, Szent István király út 1.)
Célközönség: Óvodás csoportok és iskolai osztályok.
Jelentkezés és információ: a 96/212-094-es számon és a muzeumpedagogia@hansagimuzeum.hu e-mail címen!